megint egy adag ingyen zene, azoknak, akik örömüket lelik az ilyesmiben. a felvételek ezúttal a nagy múltú berlini transmediale fesztivál 2007-es koncertjei, illetve azok közül néhány. nevezetesen:
sun city girls, akiknek a berlini koncert volt az utolsó az eredeti trio felállásban, abból a szomorú tényből kifolyólag, hogy charles gocher a koncert után két héttel elhunyt. egy 16 perces részlet hallgatható meg a fellépésből.
robert henke, aki a layering buddha című projektet mutatta itt be, azaz a buddha machine loopjait manipulálta, rendezte át és rétegezte ugyebár.
uusitalo aka luomo aka vladislav delay. őt azt hiszem, nem kell különösebben bemutatni, 2003-ban fellépett az uh feszten úgy is mint vladislav delay, úgy is mint luomo. erre itt és itt a bizonyíték. az uusitalo néven kiadott zenéi talán a legkevésbé ismertek, ezek valahol a delay és luomo projektek metszéspontjában találhatók: táncosabbak, mint a delay lemezek anyagai, sokkal kevésbé poposak, mint a luomo albumok. azt mondja rá a külföldi sajtó, hogy ice techno, és ezzel alapvetően egyet is lehet érteni.
sleeparchive + dj pete. előbbi egy fiatal informatikus hallgatónak tűnő fiatalember, bár állítólag nem ő áll egyedül a sleeparchive név mögött, hanem van még legalább egy nagyon félénk és visszahúzódó valaki, akivel közösen írják a zenét. tigrics állítása szerint sleeparchive fellépett már magyarországon, amikor még nem is volt sleeparchive, és egyáltalán nem volt híres, és a legenda szerint nem is budapesten játszott, hanem pécsett a planetáriumban. mindenesetre ő (vagy ők) pillanatnyilag az egyik legnépszerűbb minimál techno producer bizonyos körökben, köszönhetően annak, hogy visszanyúlt a techno kísérletezősebb, tényleg nagyon lecsupaszított verziójához, és azt egészen friss formában tudta tálalni. nem véletlen, hogy egy ideig például azzal nyitott a honlapja, hogy mindenki hallgassa meg mika vainio 1993-as klasszikusát, a metrit, merthogy az egy csoda. és egyébként tényleg az: kizárólag analóg gépekkel élőben felvett csontvázszerű, hideg, hiperminimalista techno, amihez hasonló nem nagyon született az elektronikus zene történetében. és nincs rajta egyetlen ún. klub himnusz sem.
dj pete pedig substance néven jelentetett meg nagyon kevés lemezt a chain reaction-nél, illetve ő a scion formáció egyik fele.
az említetteken kívül meghallgatható még a mechanikus hangkeltő eszközökkel (is) operáló pierre bastien, a dubstep és az idm között tanyázó boxcutter, az emocionális technoban érdekelt lawerence és az egyébként dubos ihletettségű zenét játszó, most azonban henkéhez hasonlóan a buddha machine hangjaival machnináló mapstation koncertje is.
mindehhez ide kell kattintani.
sun city girls, akiknek a berlini koncert volt az utolsó az eredeti trio felállásban, abból a szomorú tényből kifolyólag, hogy charles gocher a koncert után két héttel elhunyt. egy 16 perces részlet hallgatható meg a fellépésből.
robert henke, aki a layering buddha című projektet mutatta itt be, azaz a buddha machine loopjait manipulálta, rendezte át és rétegezte ugyebár.
uusitalo aka luomo aka vladislav delay. őt azt hiszem, nem kell különösebben bemutatni, 2003-ban fellépett az uh feszten úgy is mint vladislav delay, úgy is mint luomo. erre itt és itt a bizonyíték. az uusitalo néven kiadott zenéi talán a legkevésbé ismertek, ezek valahol a delay és luomo projektek metszéspontjában találhatók: táncosabbak, mint a delay lemezek anyagai, sokkal kevésbé poposak, mint a luomo albumok. azt mondja rá a külföldi sajtó, hogy ice techno, és ezzel alapvetően egyet is lehet érteni.
sleeparchive + dj pete. előbbi egy fiatal informatikus hallgatónak tűnő fiatalember, bár állítólag nem ő áll egyedül a sleeparchive név mögött, hanem van még legalább egy nagyon félénk és visszahúzódó valaki, akivel közösen írják a zenét. tigrics állítása szerint sleeparchive fellépett már magyarországon, amikor még nem is volt sleeparchive, és egyáltalán nem volt híres, és a legenda szerint nem is budapesten játszott, hanem pécsett a planetáriumban. mindenesetre ő (vagy ők) pillanatnyilag az egyik legnépszerűbb minimál techno producer bizonyos körökben, köszönhetően annak, hogy visszanyúlt a techno kísérletezősebb, tényleg nagyon lecsupaszított verziójához, és azt egészen friss formában tudta tálalni. nem véletlen, hogy egy ideig például azzal nyitott a honlapja, hogy mindenki hallgassa meg mika vainio 1993-as klasszikusát, a metrit, merthogy az egy csoda. és egyébként tényleg az: kizárólag analóg gépekkel élőben felvett csontvázszerű, hideg, hiperminimalista techno, amihez hasonló nem nagyon született az elektronikus zene történetében. és nincs rajta egyetlen ún. klub himnusz sem.
dj pete pedig substance néven jelentetett meg nagyon kevés lemezt a chain reaction-nél, illetve ő a scion formáció egyik fele.
az említetteken kívül meghallgatható még a mechanikus hangkeltő eszközökkel (is) operáló pierre bastien, a dubstep és az idm között tanyázó boxcutter, az emocionális technoban érdekelt lawerence és az egyébként dubos ihletettségű zenét játszó, most azonban henkéhez hasonlóan a buddha machine hangjaival machnináló mapstation koncertje is.
mindehhez ide kell kattintani.
Utolsó kommentek